Mi volt az, ami vonzott Jughead-ben?
– Számomra ő visszatükrözött egy olyan tinédzser élményt, ami szerintem tényleg racionális. Ő a sorozat narrátora, és nagyon érdekes volt számomra, hogy ez a valaki azt gondolja, hogy írni tud az emberekről, akikkel együtt, egy városban él. Úgy érzem, ilyet gondolni nagyon elbizakodott dolog, az elbizakodottságnak pedig kamaszkorban van az ideje. Talán van ebben valami emberi és megérthető, ezért volt Jughead érdekes számomra. Ő az a karakter, aki mélységre törekszik, de már majdnem a megalázkodás szintjén, és ezt nagyon élveztem megpróbálni eljátszani, és képernyőre vinni.
Gondolod, hogy ez az igény benned is megvolt volt gyerekkorodban?
– Határozottan igen. Úgy értem, a bátyámmal az egész kamaszkorunkat egy tévéműsorban éltük meg, és megadatott nekünk, hogy megértsük, mennyi erőnk és lehetőségünk van. Tizenöt vagy tizenhat éves voltam, kicsit a fejembe szállt a dolog, és sok időbe telt, mire le tudtam vetkőzni ezt. Összekapcsolódott mindez a férfivá válással is, ami szintén bonyolult, de volt benne arrogancia is. Könnyű volt elveszni ezeknek az erejében. Úgy gondolom, sok tinédzsernek ez az időszak olyan, mintha benne lennél egy gyerekszerű állapotban, ahol azt mondják, hogy semmit sem tehetsz a felnőttek világában, de már elég felnőtt vagy ahhoz, hogy azt várják el, légy felelősségteljes, te pedig csak próbálod kitalálni, hol állsz.
Említetted, hogy kamaszkorban a férfiasság erőteljes érzés, de a Riverdale-ben az egyik legjob dolog Jughead-ben, az Archie-val való barátsága, ami elég ritka bemutatása a két fiú közti barátságoknak.
– Elég érdekes, hogy a "bromance" szót használják rá. Legalábbis nekem az, mert benne van a "romance" szó, ami eredendően egy szexuális kifejezés. Szerintem a teljes igazságot kihagyják a médiából, méghozzá azt, hogy nagyon sok formája van a férfi barátságoknak, mert a férfiasságnak is millió formája létezik.Nagyon szeretem, ahogy Archie és Jughead barátsága be van mutatva. Nagyon megértőek, és nyitottan kommunikálnak. KJ és én is eljutottunk oda az életünkben, hogy biztonságban érezzük magunkat saját magunkkal, és a barátságunkkal kapcsolatban is, és szerintem a sorozatunk nagyon jól bemutatja ezt. Két férfi között lévő barátságnak, akár szexuális, akár nem, rengeteg különböző formája van. Mindketten sokoldalúak, és a sorozat remekül mutat meg valamit, ami nem sablonos, hanem ami teljesen rendben van, megérthető, szórakoztató és érdekes a nézőknek is.
A tinédzser korodat a tévében töltötted, és most, felnőttként tinit játszol. Nem volt furcsa számodra?
– Azt gondolom, az a részünk nem tűnik el. A tinédzser részem tanított meg sok mindent a felnőtt énemnek, és szerintem emiatt lehetséges, hogy én, mint idősebb színész objektívabban tekinthetek vissza magamra, és elfogadom, hogy én is ilyen voltam. Nem akarok mindenkit egy kalap alá venni, és azt mondani, hogy "minden tinédzser ilyen", de a saját élményeimből meríthetek, és ezt teszem bele a műsorba. Amíg fiatalnak nézek ki, addig lehet, hogy ez így is marad.
Tudnál mondani valamit Jughead-ről a második évadból?
– Jughead végül csatlakozik a Serpentekhez, végül pedig egészen beszippantja ez a világ, és arra kényszerül, hogy beszálljon a játékba, amitől az egész első évadban idegenkedett. Sok bajba fog keveredni emiatt, és végül még inkább ő lesz a "sérült srác". Sokkal mérgesebb lesz, mint az első évadban. Nem azt mondom, hogy igazi rosszfiú válik belőle, de sokkal dühösebb lesz, amiről azt gondolom, hogy egy alapvetően fontos tapasztalat. Sok bajba fog belekeveredni a családja iránti hűsége és a barátai miatt, és emiatt megkérdőjelezi, hogy kihez akar hű maradni, és hogy ez mit jelent a személyisége szempontjából - hogy ez előrelépés-e, vagy nem. Az első évad egyik fő dilemmája az volt, hogy "hogyan léphetnék vissza ebbe a baráti társaságba, ahol kívülállónak éreztem magam?". A második évadban megtapaszalja a következményeit annak, hogy közel került az emberekhez.
Arról van szó, hogy tényleg a sötét oldalra kerül, vagy a szíve a helyén van, csak rossz dolgokba keveredik?
– Biztos vagyok benne, hogy az utóbbi. A sötét oldal nem egészen az ő ötlete. A fő dilemmája
gyakran bűnözéssel kapcsolatos, és az, hogy Jughead egyáltalán belekeveredik ebbe még úgy is, hogy alapból a lelke mélyén jó, azt mutatja, hogy milyen helyzetben van Riverdale-ben, hogy melyik réteghez tartozik, és milyen problémákkal kell szembenéznie emiatt.
Te hogy változtál az első és a második évad között?
– Lassan, de biztosan megszokom, hogy megint egy sikeres műsorban szerepelek. Megszerezzük ezeket a projekteket, keményen dolgozunk, hogy beszédtéma legyen, és azt szeretnénk, ha sikeres lenne, de anélkül, hogy a mindennapi életünket megváltoztatná. A pillanat hevében döntöttem úgy, hogy visszatérek a színészethez, és megpróbáltam rájönni, hogy még mindig élvezem-e. Abban a helyzetben vagyok - és nagyon hálás is vagyok érte, - hogy megvan a lehetőségem, hogy megválasszam, melyik projektet akarom elvállalni, amit teljes szívemből élvezni tudok, és teljessé tesz engem. Őszinte leszek, már elfelejtettem, a hírnév hogyan hat rám, mint emberre, és hogy hat bárkire a rivaldafényben. Talán abban változtam, hogy kicsit többet gondolok a koncepció egészére, hogy a hírnév ne legyen hatással a munkámra a forgatáson. Próbálok türelmesebb lenni.
Szerinted mi a legjobb abban a generációban, akik most nőnek fel?
– Talán az a legjobb azokban, akik most nőnek fel, hogy mennyire kapcsolatban vannak másokkal az egész világból. Az emberek közti különbségeket sokkal jobban megérti a világ a közösségi média és az internet korában. Szilárdan hiszek abban, hogy bármilyen fajta rasszizmus és fanatizmus, legyen az homofóbia vagy idegengyűlölet abból fakad, hogy félnek az ismeretlentől, nem pedig abból, hogy ki vannak téve olyan embereknek, akik máshogy élnek. A közösségi médiának megvan a hatalma, hogy lecsökkentse ezeket a képzeteket, amik szétválasztanak minket - ez a mostani tinédzser generáció dicsősége.
AJÁNLOM AZ OLDALT
